Gulliver, az oroszlán

 

ELŐSZÓ

 

Ezt a könyvet eredetileg magamnak kezdtem el írni. Akkor persze nem könyvben gondolkoztam, csak elkezdtem írni, ami előjött belőlem. Önmagam megismerésével és megértésével voltam elfoglalva, és annyit akartam mindössze megtenni, hogy leírom azokat a gondolatokat, amik kavarognak a fejemben. Reméltem, hogy ezáltal végre tisztán át fogom látni a saját problémáimat és így talán könnyebben megtalálom a megoldásokat is.
Aztán elkezdtem írni. Pár nap alatt húsz oldalt teleírtam úgy, hogy kifejezetten élveztem az írást. Ezen a ponton elgondolkodtam, hogy ha nekem segít az, hogy kiírok magamból egy csomó mindent, akkor lehet, hogy amiről írok, az másoknak is tud adni valamit. Így született ez a könyv.
A könyv témáját a saját tapasztalataim adták, valamint egy előadás amit évekkel ezelőtt hallgattam egy külföldi lelkésztől. Az előadás arról szólt, hogy valójában mindannyiunk életét két érzés határozza meg, a félelem és a szeretet. Ez a gondolat akkor megfogott engem, de évek kellettek, mire megértettem, mit is jelent mindez.
Az első részben magát a félelmet nézzük meg alaposabban, mi is az valójában, aztán néhány, fontosabb megjelenési formáját vizsgáljuk meg, amik gyakori viselkedés- és hozzáállás mintázatok. A második részben már azt a hozzáállást nézzük, amikor szeretetalapúan közelítünk magunkhoz és a világunkhoz.
Nem fogok világmegváltó újdonságokkal előrukkolni, de néhány gondolatot kicsit más, elsőre szokatlan megvilágításból vizsgálok meg. Minden alapgondolat, amit leírok, gyakorlati tapasztalaton alapul, azokon a megközelítéseken, amik nekem segítettek eltolni a mérleg nyelvét a félelem vezérelte életvitelemről a szeretetteli élet felé.
Neked szól ez a könyv, ha küzdesz a félelmeid ellen, és nem találod a kiutat, ha önképzésre, önismeretre adtad a fejed, és falakba ütközöl, vagy ha épp csak nincs jobb ötleted, hogy mit olvass. Ha csak fele annyit tudok adni Neked, mint amennyit én kaptam ettől, akkor mindenképpen megéri elolvasnod.

 

„A félelem nem más, mint a szeretet hiánya...
Olyan mint a sötétség...a fény hiánya.”
Osho

 

AMIKOR A FÉLELEM VEZET

 

Életünkben egyik uralkodó érzelem a félelmünk, ami legtöbbünk számára egyáltalán nem egyértelmű, ugyanis sokszor nem vagyunk tudatában, hogy félelmeink irányítják tetteinket. A félelemnek egészen különböző arcai vannak, igazi kaméleonként van jelen az életünkben. Vannak egyértelmű megjelenési formái, amikor ordít, hogy a másikban félelem van, és vannak a környezetébe simuló formái, amiknél első ránézésre nem egyértelmű, hogy a másikban a félelem működik.
Ha kimondod azt a szót, hogy félelem, elsőre erőteljesen negatív csengése van, pedig valójában nem ellenség, nagyon is fontos szerepe van az életünkben. A félelem egy önvédő reakció, alapvető ösztön, amely a túlélés feltétele. Veszély észlelésekor az a természetes reakciónk, hogy szembeszállunk vagy elmenekülünk a szituációból. A félelemérzés megjelenése a szervezetben olyan reakciókat indít el, amelyek a meneküléshez való alkalmazkodást teszik lehetővé.
A félelem tehát alapvetően túlélni segít, értünk működik. A hétköznapi életünkben erre legtöbbször nincsen szükségünk, nem élünk már olyan környezetben, ahol a túlélésünk forog veszélyben. Manapság inkább a félelem akkor jelentkezik, ha az énünk fenyegetve érzi magát. Ez a mai világunkban sokkal inkább úgy jelenik meg, hogy a saját érvényesülésünket, a jogainkat érezzük fenyegetve, még ha nem is tudatosan. A mai ember félelmeit ennek megfelelően civilizációs félelmeknek is nevezhetnénk.

 

„Nincs szükséged kardra, hogy a virágokon
átvágd magad.”
John Lennon

 

AMIKOR A SZERETET VEZET

 

A félelem vezérelte életmódról szeretettelire váltani nem egyszerű, de megéri. A félelem mindig is jelen lesz valamilyen szinten az életünkben, mert velünk született és szükségünk is van rá, de át tudjuk tolni a hangsúlyt az ellentétes pólus felé, és meg tudjuk valósítani azt, hogy a szeretet legyen az uralkodó. Ez természetesen csak egy virtuális pont egy skálán, valójában, a gyakorlatban mindez egy folyamat, amely jellegéből fakadóan sosem ér véget.
Ahhoz, hogy elindulhass a szeretet útján, ahhoz, hogy egy másik emberi lényt valóban önmagáért szerethess, ahhoz magadat kell megszeretned elsőként. Ez csak úgy meg, ha megismered önmagadat első lépésben, tisztába kerülsz azzal, hogy ki is vagy te mélységében, ki az a lény, akinek embertestét reggelente életre mosdatod, felöltözteted, megeteted, majd munkába indítod, és éled a napjaid. Ha magaddal megbékélsz, akkor tudsz igazán, egy egészen mát szinten szeretni valaki mást is. Egyáltalán miért éri meg „pólust váltani”?
Amikor a szeretet vezet, akkor béke lesz benned. Megbékélsz magaddal és elfogadod magad úgy, ahogy vagy, mindenestül. Ha szereted magad, a világ is barátságos hely lesz számodra. Képes leszel a másikat is szeretni úgy, ahogy van, és már nem akarod megváltoztatni, hanem elfogadod őt is, ahogy magadat.
A szeretet egyesít téged önmagad legmélyebb valójával, és öszszekapcsol másokkal is. Úgy érzed, hogy össze vagyunk kapcsolódva mindannyian, ezért nem egymás ellen dolgozunk, hanem egymást segítve, egymásért létezünk.