Érzelmi szükségletek 5. – Spontaneitás és játékosság

A gyermeknek szüksége van arra, hogy legyen lehetősége szabadon játszani, örülni, felfedezni, kíváncsinak lenni és spontán módon megélni önmagát. A játék nem csupán kellemes időtöltés, hanem a fejlődés fontos része. Ezen keresztül tanul, kísérletezik, kapcsolatot teremt és szabadon kibontakoztatja a személyiségét.

Fontos az is, hogy a gyermek megtapasztalhassa: nem kell mindig teljesítenie, hasznosnak lennie vagy komolynak lennie ahhoz, hogy elfogadják. A pihenésnek, az örömnek, a játékosságnak és a spontán élményeknek önmagukban is van értékük.

Ha a gyermek környezetében túl nagy hangsúly kerül a teljesítményre, a szabályokra, a hibák elkerülésére vagy a komolyságra, megtanulhatja háttérbe szorítani saját örömét és spontaneitását. Felnőttként nehéz lehet egyszerűen csak jól éreznie magát anélkül, hogy azt érezné: ennek valamilyen célja vagy teljesítményértéke kell legyen.

Ehhez a szükséglethez négy séma kapcsolódik:

Érzelmi gátoltság

Az egyén túlzottan visszafogja érzelmeit és spontán reakcióit. A pozitív- és negatív érzelmek megélése, megjelenése egyaránt beszűkült. Nehezére eshet kimutatni az örömét, lelkesedését, szeretetét vagy akár a haragját, mert azt tanulta meg, hogy az érzelmek kifejezése nem megfelelő vagy nem biztonságos.

A háttérben gyakran olyan gyermekkori környezet állhat, amelyben az érzelmek kimutatását nem bátorították, esetleg kifejezetten rosszallták. A gyermek azt tapasztalhatta, hogy a hangos öröm, a lelkesedés, a sírás vagy a harag zavaró, kellemetlen vagy elfogadhatatlan.

Előfordulhatott az is, hogy a családban nagy jelentőséget tulajdonítottak a fegyelmezettségnek, a visszafogottságnak és a „jó viselkedésnek”. Ilyenkor a gyermek fokozatosan megtanulhatja, hogy kívánatosabb csendben maradni és kontrollálni az érzéseit, mint szabadon megélni és kifejezni azokat.

Felnőttként emiatt nehéz lehet önfeledten örülni, lelkesedni, játékosnak lenni vagy egyszerűen csak átadni magát egy kellemes élménynek.

Könyörtelen mércék – túlzott kritikusság

Az egyén állandóan magas követelményeket támaszt önmagával szemben. Úgy érezheti, hogy mindig többet kell teljesítenie, hibázni nem szabad, és csak akkor engedheti meg magának a pihenést vagy az örömöt, ha előtte mindennel végzett.

A háttérben állhat olyan gyermekkori környezet, amelyben a teljesítménynek kiemelt jelentősége volt. A gyermek azt tapasztalhatta, hogy akkor kap több elismerést, figyelmet vagy elfogadást, ha ügyes, sikeres és jól teljesít.

Előfordulhatott, hogy a szülők nagyon magas elvárásokat támasztottak vele szemben, sokat kritizálták a hibáit, vagy kevés teret adtak a pihenésnek és a játéknak. A gyermek így könnyen megtanulhatja, hogy előbb teljesíteni kell, és csak utána lehet lazítani. Kialakulhat benne az az élmény, hogy akkor fogadják el, ha az elvárásoknak megfelelően teljesít.

Ilyenkor a kikapcsolódás is könnyen „feladattá” válhat. A pihenés előtt ott lehet a gondolat: „Még ezt is meg kell csinálnom.” Amikor a terápia során azt kapja házi feladatnak, hogy pl. csak üljön a kanapén, a gondolatától is ott van rögtön a feszültség és a kérdés, hogy „jó, de azt hogyan kell csinálni?”

Ezzel a sémával az egyén állandó nyomás alatt áll: feladatok, teljesítmény, idő és a „kell”-ek nyomják össze. Perfekcionista működésmód, melyet sokszor a munkahelyek kifejezetten meg is erősítenek. Ennyi a jó, ennél van elismerés, jutalom, ez alatti teljesítmény, az nem munka. Végletek, fekete-fehérség.
Sokszor az egészségromlás az, ami ezt a magával könyörtelenné vált robotot megállásra kényszeríti.

Negativizmus / pesszimizmus

Az egyén hajlamos a helyzetek negatív oldalára összpontosítani. A pozitív események mellett is könnyen a lehetséges problémákat, veszélyeket vagy csalódásokat keresi, azok bekövetkeztét vetíti előre.

A háttérben állhat olyan családi környezet, amelyben a problémák, veszélyek és várható rossz események kerültek gyakran a figyelem középpontjába. A gyermek sokat hallhatta, hogy mi romolhat el, mi veszélyes, miért nem fog sikerülni valami, vagy mire kell vigyázni.

A szülők saját szorongása és negatív várakozásai is hatással lehetnek arra, ahogyan a gyermek megtanulja értelmezni a világot. Ha azt tapasztalja, hogy a környezetében a jó dolgok mellett is folyamatosan a lehetséges problémákat keresik, ő maga is megtanulhatja ezt a szemléletet.

Így felnőttként nehezebb lehet átadnia magát a jó élményeknek és megélnie a jelen pillanat örömeit. Még egy kellemes helyzetben is könnyen megjelenhet a gondolat: „Igen, de mi van, ha valami elromlik?” vagy „Ez most túl jó, biztos történik mindjárt valami rossz válaszul.”

Büntető készenlét

A büntető működéshez az a belső meggyőződés kapcsolódik, hogy a hibákért, mulasztásokért vagy szabályszegésekért (szigorú) büntetés jár. Az ember önmagával vagy másokkal szemben is nehezen elnéző, és kevés teret enged a hibázásnak, gyengeségnek vagy tökéletlenségnek.

A háttérben olyan gyermekkori tapasztalatok állhatnak, amelyekben a hibákat vagy a szabályok megszegését aránytalanul szigorúan büntették. A gyermek azt tanulhatta meg, hogy a hibázásnak komoly következménye van, és nincs helye gyengeségnek vagy engedékenységnek.

Előfordulhatott az is, hogy a szülő nagyon kritikus, szigorú vagy büntető módon reagált a gyermek viselkedésére. Ilyenkor a gyermek idővel belsővé teheti ezt a hangot, és később már saját magát is hasonló szigorúsággal kezeli.

Ez a működés tovább nehezítheti a spontaneitást és a játékosságot, hiszen a hibázás, a „nem tökéletes” teljesítmény vagy akár a puszta könnyedség nem fér bele a szigorú hozzáállásba.

Hogyan dolgozunk ezzel a sématerápiában?

A sématerápiában fontos cél lehet annak megtanulása, hogy az élet ne kizárólag a teljesítményről, a kötelességekről és a problémák elkerüléséről szóljon.

A terápia segíthet abban, hogy az egyén fokozatosan nagyobb szabadságot adjon magának az örömre, a játékosságra, a spontaneitásra és a pihenésre, miközben megtartja a reális felelősségvállalás képességét.

Nem az a cél, hogy ne legyenek szabályok, kötelezettségek vagy célok. Hanem az, hogy ezek mellett helyet kapjon az életben az öröm, a kíváncsiság, a könnyedség és az önfeledtség is.

Az egészséges működés része, hogy tudunk dolgozni és pihenni, felelősséget vállalni és játszani, tervezni és néha egyszerűen csak jelen lenni.

És hogy akkor is oké vagy, ha valamit nem 100%-on végzel el. Sőt, akkor is oké vagy, ha csak vagy. Azon a kanapén vagy éppen önfeledten valahol máshol.

Az érzelmi szükségletek sorozata

Ez az írás az érzelmi szükségletekről szóló sorozat ötödik része.
Ha úgy érzed, hogy bizonyos visszatérő nehézségek, érzések vagy kapcsolati helyzetek mögött szeretnéd jobban megérteni a saját sémáid működését, pszichoterápiás keretek között tudunk ezekkel idolgozni.

A sorozat további részei

1. Biztonságos kötődés
Milyen tapasztalatokból alakulhat ki az elhagyatottság, a bizalmatlanság vagy a csökkentértékűség érzése?
2. Autonómia, kompetencia és identitás

3. Reális határok és önkontroll
Mi történik, ha gyermekkorban túl kevés vagy túl sok határral találkozunk?

4. Szükségletek és érzelmek szabad kifejezése
Miért lehet nehéz kimondani, mire van szükségünk, vagy megmutatni, mit érzünk?

5. Spontaneitás, könnyedség és játék
Miért veszítheti el valaki a képességét arra, hogy önfeledten örüljön, játsszon és egyszerűen jól érezze magát?

Sémamódok – hogyan működünk különböző lelkiállapotokban?
A gyermekmódok, szülői módok, megküzdési módok és az Egészséges Felnőtt működésének bemutatása.