Sokszor nehéz nemet mondani olyan szívességekre, helyzetekre, amiket kérnek tőlünk.

Már akkor érezhetjük, hogy valaki kérni fog tőlünk valamit, amikor megszólal a telefon, és tudjuk, hogy bele fogunk menni, pedig egyáltalán nem akarunk. Tudjuk azt is, hogy közben szidni fogjuk a másikat, hogy megint belerángatott valamibe, és utálni fogjuk magunkat, hogy ilyen gyengék vagyunk és nem tudunk nemet mondani.

Miért csináljuk mégis ezt?

Alapvetően azért teszünk így, mert jók, szerethetőek, megbízhatóak akarunk lenni a saját és a másik mércéje szerint is. Ezzel az a baj, hogy lehet, hogy segítesz és tényleg jó/kedves stb. leszel, de közben a saját szemedben mégiscsak gyenge leszel, akit akarata ellenére lehet rángatni. Aki nem ura a saját döntéseinek, és az elfogadásért és a másik szeretetéért könnyedén odadobja a saját érzéseit.

Mert mindeközben te nem érzed jól magad.

Beáldozod magad és megtagadod azt, hogy azt nézd, mi lenne neked a legjobb az adott pillanatban. És ez a lényeg.

Hogyan lehet uralmad a „nem" szócska felett?

Eleinte furcsa és nehéz lesz, és megijedsz, hogy mi lesz így, mit szólnak majd mások. De idővel belejössz és ez lesz a természetes. Neked és a körülötted lévőknek is.

Senkinek sem teszel azzal jót, ha rossz érzésekkel teszel valamit. Senki sem szeretné ezt tőled kérni. Te se erőltesd ezt magadra.

Nem akarsz valamit? Semmi gond. Mondd meg, hogy most nem (megy). Nem kell magyarázkodni, pláne hazudni, hogy miért nem. Még bocsánatot sem igazán kellene kérned, mert nem tettél semmi rosszat.

A nem szócska nem árulás.

A nemet mondással nem tagadod meg a másikat, nem utasítod vissza a személyét vagy a kapcsolatot. Csak azt az egy konkrét helyzetet. Mindössze azért, mert te most mást szeretnél tenni vagy azt, amire kérnek, azt egyáltalán nem szeretnéd. Csak ennyi.