Az előzőekben volt szó arról, hogyan dolgozz fel egy kellemetlen helyzetet, milyen lépésekre lesz szükséged. Ezek közül most a továbblépést nézzük meg egy kicsit.
Sokszor ugyanis ténylegesen tovább akarunk lépni, teszünk is érte látszólag, de mégis zsákutcába jutunk.
Ha változtatni akarunk egy rossz helyzeten, akkor kezdetben zsigerből jól is csináljuk legtöbbször, de ha mindezt még tudatosan is tesszük, azzal sok fejfájástól kímélhetjük meg magunkat a későbbiekben.
Ennek érdekében, érdemes rögtön az elején tisztázni, hogy mit is csinálunk és hogyan is akarunk kimászni a gödörből, mi a terv.
A terv
Az éltünkben kétféle helyzet van: azok, amik tőlünk függnek, és amik nem.
Ez eddig egyértelmű.
Ha arra fókuszálunk, ami nem rajtunk múlik, amiben passzív szerepünk van, az teljesen kiszolgáltatottá tesz bennünket.
Ha várjuk, elvárjuk, hogy megtörténjen az, amit szeretnénk, abból majdnem biztos, hogy csalódás lesz és nem fogunk tudni érdemben kilépni sem a rossz helyzetből.
Ha mástól várod, hogy neked jobb legyen, az az egészségedre is káros lehet
Ha a továbblépés terve szerint az életnek vagy a másiknak kellene tennie valamit, hogy jobban legyünk (pl. bukkanjon már fel a nagy Ő, vevők vegyenek több terméket tőlem, jöjjön vissza a hűtlen másik, ismerjen már el a főnököm, adjon már fizetés emelést), akkor könnyen megrekedhetünk a rossz helyzetünkben.
Szinte tehetetlenül csapódunk jobbról-balra, mintha ping-pongozna velünk az élet, vagy a másik, közben próbálunk úgy tenni, mintha lenne közünk ahhoz, hogy mi történik, de érezzük, hogy érdemben nem tudunk irányítani.
Ettől egyre frusztráltabbak vagyunk, érezve a kiszolgáltatottságunkat könnyen agresszívek, dühösek, szomorúak, lehetünk és lemondóan beletörődhetünk, hogy ez a kilátástalan küszködés az életünk.
A rossz érzéseket még konzerváljuk is olyan konklúziókkal, amiket az ismétlődő kudarcélményekből levonunk: miszerint senkiben sem lehet megbízni, mindenki kihasznál, az élet nem igazságos, szegény kicsi én, nem értenek meg, nem bánnak velem méltóan, nem ezt érdemlem...
Te lépj
A 'lépj tovább' rólad szól. Arról, hogy te mit teszel meg.
Nem arról, hogy te mit vársz az élettől vagy a másiktól, hogy ő mit tegyen meg.
Te lépsz tovább, te cselekszel.
Amikor tehát válaszút előtt állsz, én a következőt szoktam csinálni, és ezt is javaslom neked is (ha olvastad a könyvet, akkor tudod):
Listaírás
Szerintem ez a legjobb módszer, hogy tisztázd, hol is tartasz, és mit kellene tenned.
Kiírod magadból, ezzel szembesíted magadat és sokkal könnyebben le fog tisztulni a kép.
Itt vagy most., ilyen az életed most, de te mást szeretnél.
Kérdés tehát, hogy mit szeretnél?
Írj erről egy listát.
Vagy legyen rögtön kettő.
Az egyik, hogy mi van most, a másik, hogy te mit szeretnél (ezek helyett vagy ezek mellé).
Ha megvan a lista, akkor pontról pontra vedd végig, hogy ezekből
- mi függ mástól?
- mi múlik rajtad?
Karikázd be, emeld ki, színezd be, hogy mi múlik rajtad. Hogy mit tudsz te most megtenni.
Ez az, ami most számít.
Ezek azok a pontok, amikre fókuszálnod kellene.
Amikbe az aktív tettvágyadat érdemes fordítanod.
Ez a lista segíteni tud neked.
Ha ezt a fókuszt meg is tartod, és időről időre ellenőrzöd, akkor ki fogsz jönni a gödörből, bármilyen mélyre is ástad be magadat.
Hasonló témákról a további blog bejegyzésekben olvashatsz, vagy a Gulliver, az oroszlán című könyvben.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, iratkozz fel a blogra.
Ha nem szeretnél lemaradni a hírekről, újdonságokról, akkor feliratkozhatsz a hírlevélre.