Egy szakítás, válás, vagy bármely más rossz történés okozta fájdalomtól bármi áron szabadulni akarunk. Ez ugye ösztönös reakció. Viszont a szabadulás egyetlen módja, ha hajlandóak vagyunk az elkerülő, menekülő magatartás helyett szembenézni a fájdalmunkkal és feldolgozni azt tudatosan.
Ha ezt megtesszük, akkor a fájdalom garantáltan csökkenni fog, és legtöbbször (a helyzet függvényében) teljesen el is múlik.
A feldolgozás folyamata a következő lépésekből áll:
1. Ismerd el és fogadd is el, hogy ez a helyzet.
Ez történt, egyáltalán ez megtörtént veled, ennek vége van, nincs tovább, elhagyott, becsapott, átvert, megcsalt, nincs már melletted stb.
A szembesülés sokszor nagyon nehéz és keressük a leghalványabb kapaszkodót is: "mi van, ha mégsem", "hátha félreértettem", "hátha van rá magyarázata". Szinte bármi szóba jöhet, csak ne kelljen szembesülni a veszteséggel és a fájdalommal.
Gyakori a szembesülés helyett a munkába menekülés, a pótcselekvések, melyek lényege, hogy ne maradjon se időnk, se erőnk a fájdalmas gondolatokra.
2. Akard elengedni a fájdalmadat, akarj továbblépni.
A valódi szándék legyen meg, mert anélkül esélytelen.
Sokszor mondjuk azt, hogy 'én túl akarok lépni, 'segíts nekem', bármit megteszek', aztán amikor a valódi lépésekre kerülne sor, akkor jönnek a kifogások.
Nem baj, ha még nem akarsz, csak magaddal legyél őszinte, hogy nem tartasz ott. Mert különben értetlenül fogsz ott állni, hogy de hát miért vagyok továbbra is ugyanolyan rosszul, miért nem változik semmi, pedig én mindent megteszek.
Lehet, hogy így van, csak közben nem őszinte a továbblépés tette, és így nem is fog sikerülni.
De semmi baj, majd eljutsz odáig.
3. Éld meg, amit emiatt érzel.
Fájdalom, düh, félelem, hogyan tovább, szomorúság, kétely…
Minden rossz érzést tudatosíts magadban és érezd át teljesen. Hagyd, hogy fájjon, hagyd, hogy félj. Ahogy jön fel, szorítja a gyomrod, veszi át az uralmat a tested felett és törsz ki sírásban vagy akár üvöltésben.
Bármilyen rémisztő és rossz is, éld meg, hadd jöjjön ki.
4. És mindeközben lépj tovább.
Fontos, hogy ne ragadj le az érzelmek megélésében, és ne legyen belőle egy kilátástalan, véget nem érő depresszió vagy önsajnálat.
Maradj valamennyire aktív, még a legnagyobb fájdalom közepette is. Tedd meg csak a következő kicsi lépést, amit tudsz, aztán megint egyet. Aztán jöhet egy nagyobb lépés. Lassan, de haladsz tovább. Közben persze fáj még, abba is akarod hagyni, megkérdőjelezed, hogy ezt most minek, mi értelme, de már nem állsz le, már nem is tudsz. A következő lépés szüli az azutánit, és már lépkedsz is folyamatosan, mintha nem is te irányítanál, visz magával a folyamat.
5. Megbocsátás és elengedés. A nagyobb kép felismerése.
Ez adja az érdemi fejlődést. Ha ezt meg tudod tenni, akkor nyeri értelmét az egész negatívum. Ha ezt meg tudod érezni, akkor tényleg segített és érted volt a fájdalmad. Ez az a fázis, amikor képes vagy meglátni a nagyobb képet, amikor valóban megérted a helyzet adta tanulási feladatot, a helyzet jelentését és jelentőségét számodra. Ez egy nehéz, de nagyon szép fázis, és ez az igazi kihívás a legtöbbünknek.
A megbocsátás folyamata során megérted az egész helyzetet, a nagyobb képet felismered, és így el is tudod engedni a fájdalmadat, a dühödet.
A feladat ezzel kipipálva, "szintet léphetsz".
A feldolgozás folyamata és az idő
Változó, hogy melyik fázis mennyi ideig tart. Nem következik szigorúan egyik a másik után, legtöbbször párhuzamosan haladnak a folyamatok.
Ingadozások lesznek közben, de ez teljesen normális is. Látszólag komoly visszaesések lehetnek, de azok tényleg látszólagosak, mert bármilyen rémisztőnek is tűnnek, gyorsan kijössz belőlük, és folytatod onnan, ahol már tartottál. Olyanok ezek a visszaesések, mintha visszamennél, hogy tényleg igaz-e, nem csak álmodom az egészet. A folyamat felfelé halad, ki a gödörből, de nem egyenes vonalban, hanem sokkal inkább fűrészfog mintában.
Az egész feldolgozás folyamata addig tart, amennyi időre neked szükséged van.
Nem verseny, nem teljesítményre megy.
Ne szapuld magad, ha mások szerint már rég túl kéne lenned rajta (de azért se, ha gyorsan túl vagy rajta).
A saját tempódban haladj, és azt a lépést tedd csak meg, amire már kész vagy.
De azt viszont tedd meg. Ne spórolj ki belőle semmit.
Ha végigmész, akkor túl leszel a fájdalmon.
A következőben megnézzük, hogy hol csúszhat el a továbblépés folyamata.
Hasonló témákról a további blog bejegyzésekben olvashatsz, vagy a Gulliver, az oroszlán című könyvben.