A gyermeknek szüksége van arra, hogy fokozatosan megtapasztalja: képes önállóan felfedezni a világot, döntéseket hozni, problémákat megoldani, és van ráhatása a saját életére.
Ehhez fontos, hogy a szülők egyszerre nyújtsanak számára biztonságot és teret az önállósodáshoz. A gyermeknek szüksége van arra, hogy életkorának megfelelően egyre több dolgot próbálhasson ki egyedül, dönthessen bizonyos kérdésekben, hibázhasson, majd újra próbálkozhasson.
Az egészséges fejlődés része az is, hogy kialakíthassa a saját véleményét, megismerhesse az érzéseit, vágyait és határait, miközben fokozatosan megtapasztalja saját kompetenciáját:
„Képes vagyok rá.”
„Meg tudom oldani.”
„Lehet saját véleményem.”
„Dönthetek arról, hogy mit szeretnék.”
„Lehetek önmagam.”
Ha az önállóság, a kompetencia és az elkülönült identitás iránti szükséglet tartósan nem teljesül, olyan sémák alakulhatnak ki, amelyek felnőttkorban is megnehezíthetik az önálló döntéshozatalt, a saját vélemény felvállalását, a saját képességekbe vetett bizalmat vagy annak felismerését, hogy „ki vagyok én, mit szeretnék, mit gondolok, és mi fontos számomra?”
A második érzelmi szükséglethez elsősorban az alábbi sémák kapcsolódnak:
Dependencia / inkompetencia
Az alapélmény az, hogy „egyedül nem vagyok képes megfelelően megbirkózni az élet feladataival.”
Az ilyen sémával élő egyén úgy érezheti, hogy folyamatosan mások segítségére van szüksége. Nehézséget okozhat számára az önálló döntéshozatal, a problémák megoldása vagy a felelősségvállalás.
Gyakran még akkor is bizonytalan lehet, amikor valójában képes lenne megoldani egy helyzetet. Szüksége lehet arra, hogy valaki más megerősítse: „jól csinálod”, „képes vagy rá”, „jó döntést hoztál”.
Sérülékenység – veszélyeztetettség
Ennek a sémának az alapja az a tartós élmény, hogy a világ veszélyes hely, és bármikor történhet valami súlyos baj.
Az egyén fokozottan aggódhat betegségek, balesetek, katasztrófák, anyagi összeomlás vagy más váratlan események miatt.
Nemcsak maga a veszély válhat félelmetessé, hanem az a gondolat is, hogy „ha valami történik, nem fogok tudni megbirkózni vele.”
Ezért az érintett ember nehezebben bízhat abban, hogy képes kezelni az élet természetes bizonytalanságait és a váratlan helyzeteket.
Összeolvadottság / éretlenség
Az egyén nehezen tudja megélni és elkülöníteni a saját szükségleteit, érzéseit és véleményét egy számára fontos másik emberétől.
Túlzottan beleolvadhat egy közeli kapcsolatba, és nehézzé válhat számára annak felismerése, hogy ő maga mit szeretne, mit érez vagy miben hisz.
Ilyenkor elmosódhatnak a határok aközött, hogy „én mit gondolok” és „ő mit gondol”, „én mit szeretnék” és „ő mit szeretne”.
Azt is megélheti, hogy önmagában nem teljesen tudja, ki ő, és milyen lenne a saját élete a másik ember elvárásaitól és szükségleteitől függetlenül.
(Kedvenc filmjelenet erre: Oltári nő- Julia Roberts – Nem tudja, hogyan szereti a tojást, mindig az aktuális párja ízléséhez alkalmazkodott. Így sémafejlődés kapcsán végigsüti a tojás különböző készítési formáit, hogy megtalálja, neki melyik ízlik valójában.)
Gyakran jelenik ez a bizonytalanság, vagy éppen merevség meg olyan hétköznapi helyzetben mint pl. az étel kiválasztása vagy a ruhavásárlás.
Amikor nehéz megtalálni, hogy „ki vagyok én?”
Az autonómia és az identitás fejlődéséhez nemcsak az szükséges, hogy a gyermek megtanuljon bizonyos dolgokat egyedül megoldani.
Arra is szüksége van, hogy legyen lehetősége felfedezni önmagát:
Mit szeretek?
Mit nem szeretek?
Miben vagyok jó?
Miben vagyok más, mint a többiek?
Mit gondolok én?
Mire vágyom?
Milyen kapcsolatokat szeretnék?
Milyen élet illik hozzám?
Ha a gyermek túl kevés teret kap az önállóságra, folyamatosan kontrollálják, helyette döntenek, vagy azt közvetítik felé, hogy nem képes valamire, nehezebben alakulhat ki benne az önállóság és a saját kompetenciájába vetett bizalom.
Ugyanígy nehézséget okozhat, ha azt tapasztalja, hogy saját érzései, véleménye vagy vágyai kevésbé fontosak, mint egy számára jelentős másik ember szükségletei.
Hogyan dolgozunk ezekkel a sémákkal?
A sématerápia során fontos lépés annak felismerése, hogy honnan erednek ezek a bizonytalanságok és félelmek, és hogyan befolyásolják a jelenlegi működést.
A terápia célja , hogy erősödjön
- a saját képességekbe vetett bizalom,
- az önálló döntéshozatal,
- a problémamegoldásba vetett bizalom,
- a saját vélemény felvállalása,
- a saját szükségletek és vágyak felismerése,
- az egészséges elkülönülés a fontos kapcsolatainkban,
- valamint a saját, önálló identitás megélése.
A cél végső soron az, hogy egyre inkább kialakulhasson az élmény:
„Tudom, ki vagyok. Tudom, mit szeretnék. Képes vagyok dönteni, és akkor is meg tudok birkózni az élettel, ha néha segítségre van szükségem.”
Az érzelmi szükségletek sorozata
Ez az írás az érzelmi szükségletekről szóló sorozat második része. Az első részben az alapvető érzelmi szükségletekről általánosságban, valamint a biztonságos kötődés iránti szükségletről és az ahhoz kapcsolódó sémákról olvashatsz.
A következő bejegyzésekben a további érzelmi szükségleteket, majd a sémamódokat is bemutatom.
Ha úgy érzed, hogy bizonyos visszatérő nehézségek, érzések vagy kapcsolati helyzetek mögött szeretnéd jobban megérteni a saját sémáid működését, pszichoterápiás keretek között tudunk ezekkel idolgozni.
A sorozat további részei
1. Biztonságos kötődés
Milyen tapasztalatokból alakulhat ki az elhagyatottság, a bizalmatlanság vagy a csökkentértékűség érzése?
3. Reális határok és önkontroll
Mi történik, ha gyermekkorban túl kevés vagy túl sok határral találkozunk?
4. Szükségletek és érzelmek szabad kifejezése
Miért lehet nehéz kimondani, mire van szükségünk, vagy megmutatni, mit érzünk?
5. Spontaneitás, könnyedség és játék
Miért veszítheti el valaki a képességét arra, hogy önfeledten örüljön, játsszon és egyszerűen jól érezze magát?
Sémamódok – hogyan működünk különböző lelkiállapotokban?
A gyermekmódok, szülői módok, megküzdési módok és az Egészséges Felnőtt működésének bemutatása.