Ha azt mondom, egy betegségnek lelki oka van, nem jelenti azt, hogy ne vegyük komolyan a tünetek okozta szenvedést, a kellemetlen érzéseket, amik rontják az életminőséget. 
Nem is jelenti azt szerintem, hogy a tünetek csillapításával ne lenne érdemes foglalkozni. 

Kaptad ezt már így az arcodba: "Te olyan sok vagy"?
Vagy úgy, hogy "sok vagy nekem, nem tudok mit kezdeni veled".
Van, aki rendszeresen megkapja ezt, akár többektől is. És hozzászokik, hogy hát ő sok.

Egyik kedves fiatal nő páciensem feltett ma egy kérdést a terápiás beszélgetésünk során, amely egyszerre volt szívet melengető és fájdalmas.
Azt kérdezte, hogy hogyan tudja átmenteni a terápiás kapcsolatunk idilljét a hétköznapi életébe.

Az önmagunkról alkotott képünk sokszor erősen negatív irányba hajlik. Ez olyannyira megszokott és szinte természetes lehet, hogy nem is vagyunk mindig tisztában ezzel.

A korábban említett nyári olvasmányok után kicsit az üzleti, vezetéssel foglalkozó irodalom felé kanyarodtam. Most ez a téma tűnt aktuálisnak, mivel párom épp munkát keres, ezért sokat beszélgetünk a lehetőségekről, hogy mi is lenne megfelelő számára. Próbálok segíteni a kérdésben, felelevenítettem, hogy én hogyan kínlódtam ezzel az évek során.

A pszichoterápiás képzésünk alapvetően a kognitív viselkedésterápiára helyezi a hangsúlyt, csak egy kisebb szeletet kapott az első évben a személyközpontú pszichoterápia. Carl Rogers amerikai pszichológus munkássága nyomán alakult ki ez az irányzat a 20. század második felében.

Kérdeztétek, hogy milyen volt az első év a pszichoterapeuta képzésen. Akartam már erről amúgy is írni, úgyhogy most megválaszolom ezt a kérdést itt.

Sokszor elkezdtem már írni itt az oldalon vagy a blogon, de néhány poszt után valahogy rendre elveszítettem a motivációt, és csak görcsösséget éreztem, így nem folytattam az írást. Nem igazán értettem magamat, hogy miért nem vagyok kitartóbb, mikor az életem más területein alapvetően az vagyok.

​A napokban fejeztem be Brené Brown Bátraké az erő című könyvét.
Ő egy texasi szociológus kutató-mesélő, akinek többek között a szégyen és a sebezhetőség a fő kutatási területe.