​A napokban fejeztem be Brené Brown Bátraké az erő című könyvét.
Ő egy texasi szociológus kutató-mesélő, akinek többek között a szégyen és a sebezhetőség a fő kutatási területe.

​Ha tapasztalt fogyókúrázó vagy, de érdemi sikered mostanában nem volt ezen a téren, akkor olvass mindenképpen tovább, mert lehet, hogy nem jó helyen keresed a kudarc okát. Ha rutinos vagy a témában, akkor valószínűleg sokféle diétát próbáltál, akár ténylegesen jól is táplálkozol már.

​A hipochonder szinte az ajtóban, a bemutatkozással egyszerre árulja el a "szenvedélybetegségét".
Mintha figyelmeztetne és felkészítene a legrosszabbra, mielőtt belevág a történetébe: hahó, most nem egy "normális" pácienssel lesz dolgom.

Az előzőekben volt szó arról, hogyan dolgozz fel egy kellemetlen helyzetet, milyen lépésekre lesz szükséged. Ezek közül most a továbblépést nézzük meg egy kicsit.

Egy szakítás, válás, vagy bármely más rossz történés okozta fájdalomtól bármi áron szabadulni akarunk. Ez ugye ösztönös reakció. Viszont a szabadulás egyetlen módja, ha hajlandóak vagyunk az elkerülő, menekülő magatartás helyett szembenézni a fájdalmunkkal és feldolgozni azt tudatosan.

Bölcs tanácsként hangzik a 'majd elmúlik', vagy 'az idő gyógyír mindenre'.
De tényleg elég ebben bízni?
Idővel úgyis minden szépen elrendeződik?
Attól tartok, hogy nem.

A Vörösmarty Rádióban készült interjú a Gulliver az oroszlán című könyvről.

Szerető, aggódó emberek szoktak hozzám hozni hozzátartozókat, hogy szerintük a másiknak mennyire szüksége lenne a könyvre és ha beszélnék vele, az talán jó irányba mozdítaná el őt. 

Ha valamiben elakadunk, válaszokat kezdünk keresni a hirtelen felmerülő fájó, dühös, félelemmel teli kérdéseinkre.
Tudni akarjuk, hogy ez miért történt és akkor most hogyan tovább.