Bölcs tanácsként hangzik a 'majd elmúlik', vagy 'az idő gyógyír mindenre'.
De tényleg elég ebben bízni?
Idővel úgyis minden szépen elrendeződik?
Attól tartok, hogy nem.

A Vörösmarty Rádióban készült interjú a Gulliver az oroszlán című könyvről.

Szerető, aggódó emberek szoktak hozzám hozni hozzátartozókat, hogy szerintük a másiknak mennyire szüksége lenne a könyvre és ha beszélnék vele, az talán jó irányba mozdítaná el őt. 

Ha valamiben elakadunk, válaszokat kezdünk keresni a hirtelen felmerülő fájó, dühös, félelemmel teli kérdéseinkre.
Tudni akarjuk, hogy ez miért történt és akkor most hogyan tovább.

Éveken át kínlódtam a refluxszal. A táskám alapkelléke volt az aktuális legerősebb savcsökkentő gyógyszer, amely a legdurvább időszakokban szinte nem is hatott. Úgyhogy belemélyedtem a reflux kezelési lehetőségekbe mind tünetileg mind mélyebb okokat keresve.

Egyszerűen csak nem akarok rosszul lenni. Nem a másik miatt. Nem azért, mert hogy senki sem érdemli meg, hogy rosszul legyek miatta. Hanem mert nem jó nekem rosszul lenni. Ráadásul dühösen még rossz döntéseket is hozok.

Ha tudatosan teszel valamit, azzal nagyot nem árthatsz magadnak. Kiteszed a lelked valakiért nap mint nap, mikor ő maximum a kisujját mozdítja érted. Ha úgy teszed, hogy tudod, hogy ez a helyzet, akkor nem lesz belőle nagy bajod.

Van, hogy valaminek nincs itt az ideje, bárhogy is erőlteted. Vagy időt kérnek tőled, vagy te látod, hogy a másiknak időre van szüksége. A lényeg, hogy a türelmedre lenne szükség.