​A hipochonder szinte az ajtóban, a bemutatkozással egyszerre árulja el a "szenvedélybetegségét".
Mintha figyelmeztetne és felkészítene a legrosszabbra, mielőtt belevág a történetébe: hahó, most nem egy "normális" pácienssel lesz dolgom.

Az előzőekben volt szó arról, hogyan dolgozz fel egy kellemetlen helyzetet, milyen lépésekre lesz szükséged. Ezek közül most a továbblépést nézzük meg egy kicsit.

Egy szakítás, válás, vagy bármely más rossz történés okozta fájdalomtól bármi áron szabadulni akarunk. Ez ugye ösztönös reakció. Viszont a szabadulás egyetlen módja, ha hajlandóak vagyunk az elkerülő, menekülő magatartás helyett szembenézni a fájdalmunkkal és feldolgozni azt tudatosan.

Bölcs tanácsként hangzik a 'majd elmúlik', vagy 'az idő gyógyír mindenre'.
De tényleg elég ebben bízni?
Idővel úgyis minden szépen elrendeződik?
Attól tartok, hogy nem.

A Vörösmarty Rádióban készült interjú a Gulliver az oroszlán című könyvről.

Szerető, aggódó emberek szoktak hozzám hozni hozzátartozókat, hogy szerintük a másiknak mennyire szüksége lenne a könyvre és ha beszélnék vele, az talán jó irányba mozdítaná el őt. 

Ha valamiben elakadunk, válaszokat kezdünk keresni a hirtelen felmerülő fájó, dühös, félelemmel teli kérdéseinkre.
Tudni akarjuk, hogy ez miért történt és akkor most hogyan tovább.

Éveken át kínlódtam a refluxszal. A táskám alapkelléke volt az aktuális legerősebb savcsökkentő gyógyszer, amely a legdurvább időszakokban szinte nem is hatott. Úgyhogy belemélyedtem a reflux kezelési lehetőségekbe mind tünetileg mind mélyebb okokat keresve.

Egyszerűen csak nem akarok rosszul lenni. Nem a másik miatt. Nem azért, mert hogy senki sem érdemli meg, hogy rosszul legyek miatta. Hanem mert nem jó nekem rosszul lenni. Ráadásul dühösen még rossz döntéseket is hozok.