A gyermeknek szüksége van arra, hogy megélhesse és szabadon kifejezhesse saját érzéseit, gondolatait, vágyait és szükségleteit.
Fontos, hogy megtapasztalja: lehet saját véleménye, mondhat nemet, kérhet, tiltakozhat is. Továbbá kifejezheti azt is, ha valami számára kellemetlen vagy nagyon fontos.
Az egészséges fejlődés része, hogy a gyermek megtanulja felismerni, mire is van szüksége egy-egy helyzetben. Azt is megtanulja, hogyan fejezheti ezt ki úgy, hogy közben mások szükségleteit és határait is figyelembe veszi.
Ehhez olyan elfogadó környezetre van szüksége, amelyben nem kell rendszeresen feladnia önmagát azért, hogy szeretetet, elfogadást vagy biztonságot kapjon.
Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy saját érzései és szükségletei kevésbé fontosak, netán konfliktust okoznak, vagy mások rosszallását váltják ki, könnyen megtanulhatja, hogy biztonságosabb alkalmazkodni.
Inkább enged. Nem szól. Nem kér. Nem mond nemet. Csendesen teszi, amit várnak tőle, „jógyerek” lesz.
Felnőttként emiatt nehézzé válhat annak felismerése vagy kifejezése, hogy ő maga egyáltalán mit is szeretne. A figyelem fókusza önmagáról kifelé tolódik el, mit akar a másik, mi tetszik neki, mit szeretne tőlem? Megtanulhatja a másik egy-egy rezdüléséből megérteni, hogy mit várnak tőle.
Ehhez az érzelmi szükséglethez elsősorban három séma kapcsolódik.
Behódolás
Ennél a sémánál az ember rendszeresen háttérbe szorítja saját érzéseit, szükségleteit, véleményét vagy döntéseit.
Gyakran azért teszi ezt, hogy elkerülje a konfliktust, mások rosszallását vagy egy kapcsolat elvesztését. Nehezen mondhat nemet, könnyen mások igényeihez igazodhat. Az ő akarata szinte eltűnik, annyira háttérbe szorul.
A háttérben gyakran olyan gyermekkori környezet állhat, amelyben a gyermek azt tapasztalta, hogy veszélyes vagy következményekkel jár, ha ellenkezik, nemet mond, vagy kifejezi a saját véleményét.
Lehetett a szülő erősen kontrolláló, büntető vagy kiszámíthatatlan. Ilyenkor a gyermek megtanulhatja, hogy biztonságosabb engedelmeskedni és alkalmazkodni, mint képviselni önmagát és kinyitni a száját.
A félelem átteszi a fókuszt az „én mit szeretnék”-ről a „te mit szeretnél”-re.
Mély meggyőződésekké válhat a tapasztalat:
„Ha nemet mondok, haragudni fog rám.”
„Ha elmondom, mit gondolok, abból durva konfliktus lesz.”
„Ha nem alkalmazkodom, akkor esélyes, hogy el fog hagyni.”
Önfeláldozás
Önfeláldozás esetén az ember túlzottan mások szükségleteire és érzéseire figyel. Fontos számára, hogy segítsen, gondoskodjon és megkíméljen másokat a kellemetlenségektől. Közben a saját igényeit háttérbe helyezi.
A háttérben állhat olyan gyermekkori környezet, amelyben a gyermeknek túl korán kellett mások érzéseire és szükségleteire figyelnie.
Előfordulhat, hogy a szülő sokat támaszkodott a gyermekre érzelmileg, testi vagy lelki betegség esetén akár. A gyermek azt tanulhatta meg, hogy akkor működik az életük, ha segít, gondoskodik, alkalmazkodik, és nem okoz további terhet a családnak.
Ilyenkor a gyermek saját szükségletei fokozatosan háttérbe szorulhatnak.
Felnőttként ez úgy jelenhet meg, hogy valaki újra és újra segít, meghallgat, alkalmazkodik és megoldja mások problémáit. Közben egyre kevésbé figyel arra, hogy neki mire lenne szüksége. Itt nem elsősorban azért, mert fél nemet mondani. Lehet, hogy valóban nagyon fontos számára mások jóléte. (Segítő szakmát végzőknél gyakori séma).
A probléma akkor jelentkezik, amikor a gondoskodás tartósan egyoldalúvá válik. Hosszú távon ez kimerüléshez, elégedetlenséghez vagy akár felgyülemlett haraghoz is vezethet.
Elismerés – űzés
Ennél a sémánál az önértékelés erősen függhet attól, hogy mások hogyan látják és értékelik az embert. Kiemelten fontossá válik, hogy megfeleljen, jó benyomást keltsen, elismerést kapjon, vagy elkerülje mások kritikáját.
A háttérben állhat olyan gyermekkori környezet, amelyben a szeretet, figyelem vagy elismerés erősen összekapcsolódott a teljesítménnyel vagy a megfeleléssel.
A gyermek azt élhette meg, hogy akkor kap több figyelmet és elismerést, ha ügyes, sikeres, jó vagy éppen olyan, amilyennek a környezete szeretné látni.
Így könnyen megtanulhatja, hogy saját értékét mások visszajelzéseiből határozza meg.
A saját szükségletek helyett így az kerül előtérbe:
„Mit fognak ehhez szólni mások?”
Hogyan dolgozunk ezekkel a sémákkal?
A sématerápiában fontos cél annak felismerése, hogy mikor és hogyan kerülnek háttérbe a saját érzések és szükségletek.
A terápia segíthet abban, hogy az ember egyre inkább kapcsolatba kerüljön saját igényeivel. Megtanulja felismerni, mit érez, mire van szüksége és mit szeretne, és megtapasztalja, hogy ténylegesen mi történik, ha ezeket ki is mondja.
A cél nem az, hogy kevésbé törődjünk másokkal.
Hanem az, hogy mások mellett önmagunk is jelen lehessünk a kapcsolatainkban. Hogy ne az legyen a kérdés:
„Én vagy te?” Hanem: „Én is számítok, és te is számítasz.”
Az érzelmi szükségletek sorozata
Az érzelmi szükségletek sorozata
Ez az írás az érzelmi szükségletekről szóló sorozat negyedik része.
Ha úgy érzed, hogy bizonyos visszatérő nehézségek, érzések vagy kapcsolati helyzetek mögött szeretnéd jobban megérteni a saját sémáid működését, pszichoterápiás keretek között tudunk ezekkel idolgozni.
A sorozat további részei
1. Biztonságos kötődés
Milyen tapasztalatokból alakulhat ki az elhagyatottság, a bizalmatlanság vagy a csökkentértékűség érzése?
2. Autonómia, kompetencia és identitás
Hogyan alakul ki az önállóságba és saját képességeinkbe vetett bizalom?
3. Reális határok és önkontroll
Mi történik, ha gyermekkorban túl kevés vagy túl sok határral találkozunk?
4. Szükségletek és érzelmek szabad kifejezése
Miért lehet nehéz kimondani, mire van szükségünk, vagy megmutatni, mit érzünk?
5. Spontaneitás, könnyedség és játék
Miért veszítheti el valaki a képességét arra, hogy önfeledten örüljön, játsszon és egyszerűen jól érezze magát?
Sémamódok – hogyan működünk különböző lelkiállapotokban?
A gyermekmódok, szülői módok, megküzdési módok és az Egészséges Felnőtt működésének bemutatása.