A gyermek fejlődéséhez nemcsak szeretetre és szabadságra van szükség, hanem olyan reális és következetes keretekre is, amelyek biztonságot adnak neki.
Ezek a keretek segítik a társas együttélés megtanulását. A gyermeknek szüksége van arra, hogy megtanulja figyelembe venni mások szükségleteit. Szüksége van arra is, hogy megtanulja elfogadni az ésszerű szabályokat. A lelki fejlődéséhez fontos, hogy megtapasztalja, hogy lehet kezelni a frusztrációt, amikor valamit nem kaphat meg, vagy valami nem úgy történik, ahogyan szeretné. Ez fog segíteni az önkontroll és az önfegyelem kialakulásában is.
Az egészséges fejlődés során a gyermek megtapasztalja, hogy lehetnek vágyai és érzései, de azt is megtanulja, hogy nem minden vágy teljesül azonnal. Lehet várni, alkalmazkodni, együttműködni, felelősséget vállalni és elfogadni a valóság korlátait anélkül, hogy közben le kellene mondania önmagáról.
Ha ez az érzelmi szükséglet nem teljesül megfelelően – például túl kevés, következetlen vagy hiányzó határszabás mellett –, maladaptív sémák alakulhatnak ki. Ezek felnőttkorban megnehezíthetik a felelősségvállalást, a kitartást, a frusztráció kezelését vagy a másokkal való kölcsönös együttműködést.
Ehhez az érzelmi szükséglethez két séma kapcsolódik:
Feljogosítottság – grandiozitás
Ennél a sémánál az egyén úgy érezheti, hogy rá más szabályok vonatkoznak, mint másokra, vagy hogy az ő szükségletei fontosabbak másokéinál. Nehézséget okozhat a kompromisszum, az empátia, a kölcsönösség vagy mások határainak tiszteletben tartása.
Ez nem feltétlenül tudatos fölényességként jelenik meg. Olykor inkább abból fakad, hogy valaki gyermekkorában nem tanulta meg a kölcsönösséget. Nem tanították meg neki, hogy a kapcsolatokban mások szükségletei és határai is számítanak.
Előfordulhat például, hogy a gyermek körül minden túlságosan róla szólt. A felnőttek folyamatosan alkalmazkodtak hozzá, kevés valódi korláttal találkozott. Azt tapasztalta meg, hogy amit szeretne, azt többnyire meg is kapja. Így akár az a belső élmény is kialakulhat benne:
„Én különleges vagyok. Nekem több jár.”
Felnőttként ez megjelenhet abban, hogy valaki nehezen viseli, ha például mások nemet mondanak neki. Vagy nehezen fogad el kompromisszumokat, természetesnek veszi, hogy a környezetének kell alkalmazkodnia hozzá.
Elégtelen önkontroll – önfegyelem
Ennél a sémánál az egyén nehezen viseli a kellemetlenséget, a várakozást, a frusztrációt vagy az unalmas, monoton helyzeteket. Emiatt könnyebben reagálhat impulzívan. Halogathat. Feladhat hosszabb távú célokat, vagy nehezére eshet következetesen végigvinni valamit akkor is, ha éppen nincsen hozzá igazán kedve.
Megjelenhet például abban, hogy nehéz elkezdeni vagy befejezni valamit. Nehéz lehet ellenállni egy azonnali jutalomnak. Az indulatok szabályozása problémás lehet, és könnyen vezethet szélsőséges viselkedéshez, addikciókhoz.
A háttérben többféle gyermekkori tapasztalat is állhat. Előfordulhat, hogy a gyermek gyakorlatilag minden korlátozás nélkül azt tehette, amit akart. Nem alakultak ki fokozatosan azok a belső szabályok, amelyek később már külső kontroll nélkül is segítik az önszabályozást.
De az is előfordulhat, hogy a gyermek nem kapta meg a kellő figyelmet. Nem volt jelen az a felnőtt, aki életkorának megfelelően kereteket adott volna, és segített volna neki megtanulni, hogyan szabályozza saját viselkedését.
Az egészséges szülői határok kezdetben természetesen nem mindig tetszenek a gyermeknek. A gyermek tiltakozhat, dühös lehet, amikor véget ér a mese, vagy amikor valamire nemet kap. A szülő feladata azonban ilyenkor nem az, hogy minden kellemetlen érzést megszüntessen. A gyermek számára fontos szülői minta az, hogy biztonságos keretek között segítsen a gyermeknek megtanulni elviselni a frusztrációt.
Egy ilyen egyszerű helyzetben például a gyermek megtanulhatja:
„Most vége a mesének, még akkor is, ha szeretném tovább nézni.”
Idővel ez a külső keret beépül és belső szabályozássá válhat. Felnőttként már nem feltétlenül kell valaki másnak megmondania, mikor érdemes abbahagyni valamit. Vagy mikor kell várni, mikor fontos egy feladatot akkor is folytatni, amikor éppen nincs hozzá kedvünk.
Ezek a sémák a mindennapokban sokféleképpen megjelenhetnek: kapcsolati konfliktusokban, munkahelyi helyzetekben, pénzügyi nehézségekben, halogatásban, impulzív döntésekben. Az elégtelen önkontroll és önfegyelem sémája különböző függőségi problémákban is szerepet játszhat.
„Én is fontos vagyok, és te is”
A sématerápia célja nem a merev szabálykövetés kialakítása, és nem is az, hogy valaki mindig másokhoz alkalmazkodjon.
A cél az egészséges egyensúly megtanulása: hogy képesek legyünk figyelembe venni a saját szükségleteinket és közben mások szükségleteit, határait és szempontjait is.
Ne az legyen a kérdés, hogy:
„Én vagy te?”
Hanem az, hogy:
„Én is fontos vagyok, és te is.”
Ehhez hozzátartozik a frusztrációtűrés, az önfegyelem és a felelősségvállalás fejlődése is. A cél, hogy képesek legyünk elviselni azt, amikor valami nem azonnal történik, amikor korlátokba ütközünk, vagy amikor másoknak is szükségleteik vannak – miközben a saját szükségleteinkről sem kell lemondanunk.
Az érzelmi szükségletek sorozata
Ez az írás az érzelmi szükségletekről szóló sorozat harmadik része. Az első részben az alapvető érzelmi szükségletekről általánosságban, valamint a biztonságos kötődés iránti szükségletről és az ahhoz kapcsolódó sémákról olvashatsz, a másodikban az autonómia és kompetencia szükségletét néztük meg.
A következő bejegyzésekben a további érzelmi szükségleteket, majd a sémamódokat is bemutatom.
Ha úgy érzed, hogy bizonyos visszatérő nehézségek, érzések vagy kapcsolati helyzetek mögött szeretnéd jobban megérteni a saját sémáid működését, pszichoterápiás keretek között ezekkel is lehet dolgozni.
A sorozat további részei
1. Biztonságos kötődés
Milyen tapasztalatokból alakulhat ki az elhagyatottság, a bizalmatlanság vagy a csökkentértékűség érzése?
2. Autonómia, kompetencia és identitás
Hogyan alakul ki az önállóságba és saját képességeinkbe vetett bizalom?
3. Reális határok és önkontroll
Mi történik, ha gyermekkorban túl kevés vagy túl sok határral találkozunk?
4. Szükségletek és érzelmek szabad kifejezése
Miért lehet nehéz kimondani, mire van szükségünk, vagy megmutatni, mit érzünk?
5. Spontaneitás, könnyedség és játék
Miért veszítheti el valaki a képességét arra, hogy önfeledten örüljön, játsszon és egyszerűen jól érezze magát?